Bár most, a második gyerekkel nagyon sok mindent máshogy csinálok, mint annak idején az elsővel, azt az egyet most is éppolyan fontosnak tartom, hogy már viszonylag hamar képes legyen a saját ágyában elaludni. Nem vonom kétségbe, hogy az újszülötteknek még nagyon szokatlan a kinti világ, és az édesanyjuk testközelsége ad nekik biztonságérzetet, bár én azt tapasztaltam, hogy pont az újszülöttek még jóformán bárhol és bármikor képesek elaludni. A pár hónapos kisbabáknak is természetesen rettentően fontos a testi kontaktus, ez nálunk sem hiányzik, sokszor kendőben magamra is kötöm, ha éppen máshogy nem megy, mert velem szeretne lenni, nekem viszont dolgom van.
Azt viszont egyik gyerekemnél sem szerettem volna, hogy az alvás egyes egyedül az én személyemhez kötődjön, az én jelenlétem függvénye legyen. Nagyon sok anyukától hallom, hogy azért nem mennek sehová kettesben a férjükkel, vagy barátnőkkel este, vagy 1-2 napra, mert a gyerek nem alszik el nélkülük. És itt nem csak kisbabákról van szó, hanem nagyobb, akár ovis gyerekekről is. Biztos vannak olyan családok, ahol még gondolat szintjén sem merül fel az, hogy a szülők (elsősorban az anyák) akár csak egyetlen estét is a gyerekeiktől külön töltsenek, de nálam ez azért már nagyon nem férne bele.
Oké, 29 éves vagyok, a férjem úgyszintén, már nem vágyunk minden hétvégén szórakozni, sőt, a világból kifutnék, ha kötelező lenne, mert sokkal jobban vonz a kanapé meg egy jó könyv vagy film esténként, de azért időnként mégis szívesen kimozdulok. Bulizni már tényleg nem szoktam pár éve, talán évente 1-2 alkalommal lenne hozzá kedvem, de akkor sokat mondok, viszont moziba, színházba szívesen elmegyek, vagy időnként beülni valahová a baráti társasággal. Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a gyerekeim nélkülem is el tudjanak aludni.
Még nagyobb szívás, ha nemcsak elaludni nem tud anya nélkül a pici, hanem felébred, ha az őt altató személy nincs mellette. Azaz, csak összebújva tud aludni, közben semmi mást nem lehet csinálni. Jó megoldás szokott lenni erre a hordozás is, de be kell vallanom, nekem ez egy idő után végtelenül fárasztó, főleg, hogy gerincferdülésem van. És most őszintén, miért szívassam magam valamivel, amitől kikészül a hátam, ha egyszer van erre jobb megoldás is? És különben is, az alvásidő érték, nagy kincs, ilyenkor csinálhatom azt, amit amúgy a baba ébrenléte alatt nem igazán lehet. Olvasni, tanulni, rajzolni, írni, jóóó hosszasan telefonálni, leülni egy kicsit Simsezni, vagy hogy valami sokkal elfogadhatóbb dolgot mondjak a saját kikapcsolódásom helyett: a nagyobb gyerekkel foglalkozni is ilyenkor lehet igazán. Akár tanulni vele, vagy akár leülni társasozni. Nem mondom, megy ez babával a kézben is, legalább is most még, mert elvan a kezemben. De érzem, és tudom is, hogy kell a nagynak is legalább egyetlen szelet a napból, amikor csak az övé vagyok.
Így most, hogy a kicsi már 2 és fél hónapos, többé kevésbé már azt mondhatom, hogy ő is kezd olyan jó alvó lenni, mint a bátyja, ami nagy szó egy ilyen pici babánál. És mielőtt még… NEM arról van szó, hogy én arra trenírozom, hogy egyes egyedül elaludjon. NEM hagyom sírni, NEM hagyom egyedül vergődni. Csak egyszerűen kifigyeltem, mikor hogyan lehet őt úgy letenni aludni, hogy abból tényleg alvás legyen, és ne sírás.
- Tudom, hogy mikor álmos
Minden babának megvannak rá a saját jelei, amiből arra lehet következtetni, hogy álmos. Az enyém elkezd nyafizni (nem sírásról beszélek egyelőre), piroslik a szeme körül, nagyokat szusszant. - Azelőtt beteszem az ágyába, hogy igazán sírni kezdene a fáradtságtól
Ha már annyira odavan, hogy igazi, torkaszakadtából sírással jelzi, hogy álmos, akkor persze, hogy utálni fogja, ha beteszem az ágyba. De ha még alapvetően nyugodt, csak álmos, akkor jó esély van rá, hogy békén hagyva el is tud aludni. - Együtt lenni úgy is lehet, hogy ő az ágyában van, én meg nem
Ha jelzi, hogy nem jó neki egyedül, nem kapom ki azonnal az ágyból. Előbb megpróbálkozom azzal, hogy simogatom, duruzsolok neki, átfogom a vállait, cirógatom az orra fölött és a szemeit, vagy más testhelyzetbe fektetem. Általában be szokott jönni. - Ha nem jó neki, nem erőltetem, hanem keresek valamit, ami elaltatja
Sebaj, kitalálunk mást, ha éppen nem nyerő nála a dolog. Tudom róla, hogy nagyon jól elalszik a monoton zajokra is. Ma például éppen az epilátor jött be, de van, hogy telefonról játszom le neki fehér zajt. Ki kell kísérletezni, mi az, ami ellazítja annyira, hogy el tudjon aludni. - Nem idegeskedem, rugalmasan állok a dologhoz
A legrosszabb, amit ilyenkor tehetek, az az, hogy rástresszelek az alvás-témára. Könnyű mondani persze, hogy ne legyél ideges, főleg, ha van egy csomó minden más dolgod, ami nem várhat, közben a gyerek már annyira fáradt, hogy sír, de elaludni nem tud. Ha nagyon nem jön be semmi, úgyis ki fogom venni az ágyból, és elringatom, vagy magamra kötöm kendőben. Nem dől össze a világ, semmi gond nincs abból, ha néha csak ezzel lehet elaltatni. Nálam a lényeg az, hogy el tudjon aludni az ágyában IS. De ha éppen nem jön össze, hiába próbálkozunk, az sem katasztrófa. A lényeg, hogy megpróbáltam, és tudom, hogy az esetek többségében sikerül is. Ha ennek ellenére a kisbabám úgy érzi, hogy neki most csak az én kezemben jó, annak biztosan oka van.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: